Na kérem, a minap az az érzésem támadt, hogy nyomban leég a
hajam az emberi ostobaság máglyája mellett ücsörögve, s megmártózva annak
tisztítótüzében. Kaptam ugyanis egy cikket. Illetve tudományos értekezést, ami
újabb mélységeit tárta fel előttem a mai ember megvezethetőségének. Meddig
juthatunk még? – merült fel bennem a kérdés. Hol a vége?
Na de, hogy érthető legyen mindenki számára a dolog mibenléte,
idéznem kell egy kicsit az említett disszertációból, még ha nem is fűlik hozzá
a fogam – azért nem szó szerint.
Az író, egy hölgy (mi más?) megemlít néhány fantasztikus
felfedezést eleink hitvilágának, szokásainak, és az ezotéria gyógyító
tulajdonságainak összefüggésében. Már eleve ez a feltételezés is kissé meredek,
és még hol van maga a kifejtés, az indoklás?
Kezdjük a tánccal! Nem tudom, a kedves olvasó tudta-e, hogy
a régiek nem azzal a célzattal táncoltak aratás végeztével, a lakodalmakon,
vásárok alkalmával, hogy az egyhangú robotot megszakítva mulassanak végre.
Kieresszék a gőzt. Ugyan! Kéremalássan, ez mind tévhit! A fáradtság elűzését
célozták meg evvel, hisz mozdulataik természetfölötti tulajdonságokkal bírtak,
s ebből merítettek ősi energiákat. magából az életfából. Bizony. Példának
okáért a cikk szerzője megemlíti, hogy a legényes valamennyi mozdulata egy-egy
zodiákus jelnek felel meg (már itt majdnem lefordultam a székről)! Tehát még
véletlenül sem az ügyesség és virtus csillogtatása végett ropták oly csodásan,
főképp nem a gyengébbik nem elkápráztatásáért. Hanem egy ősi, belső, ha úgy
tetszik: spirituális parancsnak engedelmeskedtek. Szegények, ha tudták volna! S
a csapásolások, a taps és a csujjogatás is a csakrák és meridiánok
tisztogatását, kipuculását szolgálta. Azért megnéztem volna, ahogy ezt megemlíti
nekik a kedves szerző. Sanszos, hogy vajákos asszonynak, boszorkánynak hívják,
esetleg szolidan megégetik egy faluvégi bikkfa-máglyán.
Nem szabad leragadni azonban a táncnál! Haladjunk,
haladjunk, van itt még! Ének, zene! A csakráink (mert vannak olyanjaink, ezek
szerint) mindegyike lefordítható egy szolmizációs hangra. Csüccsenjünk bele egy
kád vízbe, illóolajat neki, s a víz alá merítkezve duruzsoljunk egy alfában
edzett, meghitt „do” hangot. Erre fog válaszolni a gyökércsakra. Csapra verjük,
hogy megcsavarjam. Berezonál, kérem!
Aztán, ha ezzel megvagyunk végezzünk egy kis nyelvtani játékot,
csakis tudományos alapon! Minden csakránk (na jó, ennek a szónak nincs
értelme...mostantól sapkának fogom mondani) ugye egy-egy hangnak felel meg,
arra reagál. Mégpedig sorrendben. Ha rezegtetjük őket, a sapkák válaszolnak.
Namármost: ha a sapkák szolmizációs hangjait sorrendbe tesszük fentről lefelé,
valamennyit visszafelé olvassuk (a szívsapka kivételével), s az „O” betűk
helyibe „Ő” betűt helyezünk az alábbi kis mondatot kapjuk: itt áll ős fa ím
erőd. Kész. Ledobtam az ékszíjat.
Néni kérem, azt tetszik tudni, hogy ha a „mama” szóból
elvesz egy betűt, s hármat kicserél megkapja a „sör” szót?
Ezt az áltudományos belemagyarázást már hangos
szentségeléssel nyugtáztam, miközben azt se tudtam, sírjak-é, avagy kacagjak.
Elvégre nevetséges. De mégis komolyan veszik!
És még képes ezt is fokozni a lelkem! Ezt tessenek
meghallgatni: szépemlékű Kodály Zoltán vajh azért nevezte így a hangokat, mert
tudta, hogy spirituális jelentésük van? Minden bizonnyal odaátról súgták meg
neki. Ezt így leírja. Istenlássalelkem, nem teszem hozzá a fantáziám csapongó
töltelékeit..
Csak utánajártam, ki is ez az ősasszony, ez az Emese álma.
Egy született bionóm (Biognóm? Mindegy.) Ő allergiás minden gyógyszerre, bár ez
nem magyarázza meg, miért is beszél hülyeségeket. De ettől még hivatástudata
nőtt, valahol a bal szívsapkája és a gyökérsapkája közt, ami nyomja a
retinkuláris meridiánját. Osztogatja a jótanácsokat, és saját kis csapata van,
meg minden, ami kell egy alapos hülyítéshez.
Nincs bajom azzal, ha valaki kerüli a kemikáliák
használatát. A gyógyfüvek tablettákkal szembeni alkalmazását (asszem manapság
homeopátiának hívják, csak, hogy érdekesebben hangozzék) sem ellenzem. Fűben,
fában orvosság. A sógorok által kräuternek nevezett gyógypálinkákat egyenesen
üdvös gondolatnak tartom. Viszont ha már ilyen szintű, ostoba ideológiákat
raknak mögé a népek, az kérem gyomorforgató. Főleg, ha megnézzük, kik is
vallják ezeket a természetközeli elveket, kik a legnagyobb szószólói az
ezoterikus életmódnak. A városi, unatkozó háziasszonyok. A benzingőztől
elbutult, céltalan középosztálybeliek. Nincs ebben valami visszás, kérem?
Van egy nagyon közeli példa a családomban erre az
embertípusra, mégpedig egyik unokatestvérem, épp velem egyidős, háromgyerekes
családanya. Pereputtyával kiköltöztek két esztendeje egy jurtába, alomszékbe
(gyakorlatilag szalma a budiban, lehet vele kertet ganajozni) ürítenek,
zöldséget majszolnak, házimalom, házikecske, waldorf óvoda. Teljes ideológiai
káosz, és életképtelen vergődés butapest határában, mindezt az interneten napi
szinten, gyakorlatilag percről percre követhető formában.
Ne csináljuk már! Kétféle ember van: akinek való, meg akinek
nem. A regölyi kultúrantropológus, ősember-forma, szakállas kovácsmesternek
való. Minden szempontból alkalmas erre az életre. Na unokanővéreméknek (meg a
hozzájuk hasonló, legényessel sapkatisztogatóknak) nem. Ez csak egy
társadalom-szülte népbetegség, menekülés, de halálra ítélt vergődés, mert alapja,
az nincs neki, csak sok hangzatos csodája, amik az első farfekvéses baba
halálával összeomlanak. Régen ez benne volt a pakliban, ezért is volt akkora a
szaporulat (meg nem volt fogamzásgátlás, szexőni meg ugye köll!) Ti nem erre
vagytok már szocializálva, gyerekek! Ne bohóckodjatok, könyörgöm! Vagy ha
komolyan gondoljátok a dolgot, adjátok el a többszázezres nótbúkot,
hibridautót, vegyetek egy lepusztult tanyát valahol nagyon messze, járjatok
gyalog, éljetek a földből, és ne a népbutításból!
Bár meglehet, hogy én tévedek. Ha jobban belegondolok, ebben
a Kodály-féle szolmizációs sapkatisztításban lehet valami. Megeshet, hogy a
kanásztáncok botos mozdulataiban rejlő zodiákusjegyekből kirakott értelmes
szavakat megfordítva, majd elfelezve és a második felüket elharmadolva, a „h”
betűket „l” re cserélve megkapja az ember a lófasz a seggedbe kifejezést. Amit
bizony Bartók Bélának a pénzbevonzó fehérelefánt suttogott a valhalla
küszöbjiről egyenest (vagy a világfa legvéknyabb ágán ücsörögve károgta egy
turul-holló), miközben kedvenc kecskéjének, Micinek a szívsapkáit tisztogatta
anális coitus-szal, de előtte még ősi kínai ginzengő (magyar eredet!!!!)
gyökérrel simogatta a rémisztő pénisztövét...
Szép dolog az a mezőtéria.
ja, majd elfelejtettem, íme a tények, amikről eddig
beszéltem volt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése